Lányi András válasza Kajner Péternek a Nem kell párt? vitaindító témájában
A képviseleti demokrácia lehetősége vagy lehetetlensége talán mégiscsak több mint hatalomtechnikai kérdés: a tét az, hogy van-e esélye annak, hogy a társadalom ellenőrizze a közhatalom birtokosait. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy létezik-e elvben továbblépés abból, amivé a parlamentarizmus fajult. Vitaindítómban azt állítom, hogy az apparátusok, a döntések és a döntéshozók ellenőrizhetetlensége jelentős mértékben enyhíthető volna, ha
- az eldönteni valók egy részét helyi, szakmai, munkahelyi stb szinten lokalizálnánk, nyilván a döntéshez szükséges információval és anyagi forrásokkal egyetemben,
- következésképpen az egymással és az eldönteni valókkal közvetlenül ismerős körök személyes ismertség, tapasztalat, bizalom alapján választanák képviselőiket, és a bizalmi férfiaknak / nőknek ezen az elsődleges szelekcióján alapulna minden további szint, nem a távoli pártközpontokban születő döntéseken. Ez a demokrácia fejéről a talpára állítása. Kivitelezhető.
Tudom, hogy nem old meg mindent, ez 1 db gondolatkísérlet, ne azt kérd rajta számon, amiről nem szól.
Nem szól a megastruktúrákról és globális hálózatokról, mert ezek lebontását csak akkor fogom teli torokból követelni, ha bízom a helyi szintű döntéshozatal reformálhatóságában.
Nem szól a „rossz értékrendről”, mert azt nem tekintem független változónak. Azt, hogy az emberek a Gulágon egymással embertelenül bántak, esetleg meg is ették egymást, azt nem a rossz értékrendjüknek tulajdonítom, hanem a körülményeknek: az erőszaknak, a rettegésnek, az éhségnek, a hidegnek.
Aránylag egyszerű példa a hatalmi ágak szétválasztása. Mondhatod, hogy ha szétválasztanák őket, külön-külön is korrumpálhatóak lennének, és az első adandó alkalommal egy kellő felhatalmazással rendelkező pártvezér ismét maga alá gyűrné őket, csakhogy az a helyzet, hogy a világ szerencsésebb részén ez azért úgy-ahogy mégiscsak működik. Tehát az elv jó, akkor pedig inkább azon kellene elmélkednünk, hogy Magysrországon, ahol a civil kontrollnak, a hatalom önmérsékletének és a törvények tiszteletének ennyire nincs hagyománya, ott mi a teendő. Amire én megint csak azt mondanám, hogy a civil társadalom rehabilitációja, a szabadság kis köreinek kiépítése. Ezt viszont a központosítás akadályozza, amelynek áldásait a központi hatalmat megkaparintó pártok élvezik. Ezért hozakodtam elő az alulról építkező és a helyi szinteket megerősítő képviseleti rendszer elveire vonatkozó gondolatkísérletemmel.
Kép forrása: Horváth Tamás blogja
